2015. január 12

 Nagyházi Csaba (1944-2012)

a Nagyházi Galéria és Aukciósház alapító-tulajdonosáról

Galériánk alapító-tulajdonosának szeretetteljes, kedves személyisége, munkaszeretete nagyon sok egykori, és jelenlegi munkatársunknak meghatározó jelentőségű munkahelyi élmény volt. Ezt az elmúlt időszakban számos személyes visszaemlékezés és méltatás igazolta. Régi munkatársak, barátok, üzlettársak, szakemberek, gyűjtők és vásárlók írásai, sőt politikusok nyilatkozatai, visszaemlékezései határozott képet rajzolnak Nagyházi Csaba emberi habitusáról, stílusáról, munkabírásáról, küzdelmeiről és elért eredményeiről.

Galériánk története szorosan összefonódott Nagyházi Csaba életének harminc esztendejével. Azzal a három évtizeddel, amely meghatározó volt a hazai műkereskedelem újjászületésében. A rendszerváltást megelőző néhány év már több lehetőséget biztosított a régi tárgyak műkereskedelmi forgalmazásában, mint az azt megelőző évtizedek. Nagyházi Csabának kiemelkedő szerepe volt az állami monopóliumként kezelt műkereskedelemi piac átalakításában. Kezdetben csak Labanc utcai lakásában fogadta gyűjtő barátait és ócskás, használtcikk kereskedő társait, ismerőseit. Legendás barátságok szövődtek és kitűnő üzleti kapcsolatok alakultak ezen a már sokak által romantikus felhangokkal emlegetett helyszínen. Mi sem igazolja ezt ékesebben, mint egy régi Labanc utcai szomszéd, akit akkor fiatalon Nagyházi Csaba révén érintett meg a gyűjtő szenvedély és ma évtizedek múltával is rendszeres látogatója és vásárlója galériánknak.

A hetvenes évek Magyarországának sajátos kulturális viszonyai között a legtöbb honfitársunk Erdélyt és a hazai vidéket járva ébredt rá múltbéli hagyományaink, néprajzi tárgyak, képző- és iparművészeti alkotások őrzésének, gyűjtésének fontosságára. Nagyházi Csaba Debrecenben református kultúrában töltött gyermekkora, valamint apja közismert gyűjtői tevékenysége ennek korai megismerését jelentősen segítette. Legjobb barátaival hosszú éveken át gyűjtő utakon járta Erdély, és a Felvidék tárgyakban akkor még gazdag vidékeit. Természetesen itthon is szorgalmasan járta a vidéki városokat, falvakat, vásárokat számos személyes ismeretséget kötve újabb és újabb gyűjtőkkel, kereskedőkkel. Mire megnyitotta Járőr utcai garázsában régiségkereskedését szinte már országos hálózatnak nevezhető körből szerezte be az újabb és újabb műtárgyakat. De nem elégedett meg ezzel, kíváncsisága már az 1970-es évek elejétől elhajtotta Spanyolország, Franciaország, Németország kvalitásos műtárgyakban gazdagabb műkereskedelmi piacaira, kereskedéseibe is. Ösztöneire és naponta gyarapodó gyakorlati ismereteire támaszkodva, hihetetlen bátorsággal, sokszor merészen kockáztatva vásárolt.

Elképesztő munkabírásával és tempójával igyekezett mindenhová. Annak, aki lépést akart vele tartani igencsak szaporáznia kellett lépteit. Ez jelképes értelemben és valóságosan is igaz volt, sokszor próbára tette partnereit. Ebben az intenzív tempóban kezdett bele a Balaton utcai aukciósház kialakításába és szervezte meg 1994 áprilisában a londoni Sotheby’s közreműködésével első sikeres árverését. Az ezt követő 18 év alatt még 188 aukciót rendezett. Az általa szerkesztett közel 50 ezer tárgyat feldolgozó aukciós katalógusok már folyóméterben is tekintélyes helyet foglalnak el a hazai könyvtárak polcain. Egyszer a maastrichti TEFAF-on, mint érdeklődő kiállítás látogató bemutatkozott egy számára vonzó anyagot bemutató antwerpeni kereskedőnek. Elmondta dióhéjban ki is ő valójában, de igazán akkor kezdtek rá figyelni mikor ajándékba átnyújtott néhány aukciós katalógust. A rutinos antwerpeni műkereskedő pontosan tudta mit jelent, ha valaki másfél évtizeden át több mint 150 aukciót rendezett. Az a nagyságrend, amiben Nagyházi Csaba gondolkodott és dolgozott tiszteletet parancsoló volt. Bármibe kezdett azt nevéhez méltó módon, nagyszabásúan, nagyratörően valósította meg.

Az elmúlt évtizedek alatt a műtárgyak iránti intenzív kíváncsisága és érdeklődése révén figyelemre méltó gyűjteményre tett szert. Gyűjteményének számos darabját rangos hazai és nemzetközi kiállításra kölcsönözte. A sokféle műfajon belül a magyarság néprajzi tárgyai álltak szívéhez a legközelebb. Nemcsak arra törekedett, hogy a különféle tájegységek emlékanyagának rendkívüli darabjait birtokolja, hanem ezek egyik legkiválóbb szakértője is lehessen. Ennek érdekében módszeresen gyűjtötte a néprajzi szakirodalmat, és ismerkedett a hazai múzeumi gyűjtemények anyagaival. Szeretett tárgyairól több alkalommal tartott előadást a Néprajzi Múzeum vendégeként.

Műkereskedői munkája során számos gyűjtővel és műtárgy tulajdonossal került közvetlen baráti kapcsolatba, akikkel szívesen osztotta meg tapasztalatait és tudását. Szeretetteljes, jó kedélyű személyiségével nagyon sok ügyfél bizalmát elnyerte. Kedvessége és segítőkészsége közismert volt kollégái, barátai körében.

Alakulásakor megválasztották a Magyar Műkereskedők és Galériák Szövetségének első elnökévé. A szövetség elnökeként több mint másfél évtizedig tevékenykedett, melynek elismeréseként 2010-ben Örökös tiszteletbeli elnökké választották.