182. Bihari Sándor (Rézbánya, 1855 - Budapest, 1906)

Leánykérés, 1891

olaj, vászon

94*125 cm

j.j.l.: Bihari Sándor 1891

aukció:
* A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának LXXIV. aukciója, Budapest, 1935. május, (kat. 30. Leánykérő)

Bihari Sándor a századfordulós magyar realizmus egyik legjelentősebb képviselője. A valóság megragadására nem csak a részletek szintjén, hanem a megjelenített típusok, események által is törekedett. Leginkább a falusi nép körében mozgott otthonosan, hozzájuk kötődik képei nagy részének témája. Bihari kora egyik legnépszerűbb népéletkép festője volt, a Könyves Kálmán Kiadó egy időben 27 művének a reprodukcióját is forgalmazta. Halálakor Fónagy Béla így összegezte népéletképeinek jellegét: „A mindennapi élet a maga egyszerűségében, természetességében az ő képein jelent meg először ünneplő ruha és etnográfiai érdekesség nélkül. A közönség mindegyik alakot ismerni vélte és örömét lelte bennük. Az egyszerű parasztokban, furfangos cigányokban, jó vidékiekben, amint éppen a festő gyöngéd humorával összeszedegette őket. Ezek az alakok nem voltak többé a közönséges felöltöztetett modellek, akik műteremről műteremre vándorolnak, hanem emberek, akiken a művész szeme fönnakadt s akiket úgy látott, hogy mikor őket a vászonra vitte, valami a magyar humusból is került oda velük.”
Bihari magyaros népéletképei 1885-től Münchenben és Párizsban is sikert arattak, köztük a szolnoki ihletésre készült Kereszttűzben (1885) vagy a Bíró előtt (1886). Bihari 1891-ben Szolnokon fejezte be Programbeszéd című nagy vásznát, majd ezt követően a Pest megyei Törtelen dolgozott egy ismerős család vendégeként. Itt bemutatott képünk legközelebbi előzménye az 1887-ben Hódmezővásárhelyen festett Leánykérő, aminek témája és felépítése egyaránt igen közel áll az 1891-ben festett változathoz. Szana Tamás 1889-ben így írt a műről: „Bihari ezúttal tehetős paraszt gazda szobáját mutatja be a falusi szertartás megszokott alakjaival. Ott van a rigmusokban kifogyhatatlan leánykérő, amint éppen a vőlegény kiváló tulajdonságait magyarázza, a boldog szülők s a szégyenkező fiatal leány előtt, ott vannak a jó szomszédok, kik részint megelégedéssel, részint irigykedve vesznek tudomást a leány szerencséjéről. Az egész mély lélektani tanulmányokat mutató, vidám hatású, beszédes festmény.” Az említett Leánykérés című kép még Bihari műtermében elkelt, így kiállításra sem került. Báró Königswarter Móric a bécsi jubileumi tárlaton látta a festő Bíró előtt című művét, és egy hasonló, magyar tárgyú műre vágyva, a Leánykérőt már elkészültét közvetlenül követően megvásárolta.
Bihari magas mesterségbeli tudással, a valóság aprólékos megfigyelésével alkotott népi zsánerképei nem csak idehaza, de igen népszerűek voltak az osztrák és német gyűjtők körében is. Bihari szokásához híven ezúttal is igen változatos karakterekkel dolgozott, jelenetének jól megragadható cselekménye van, amelyet a színpadszerűen beállított alakok „játszanak el”: balra a vőlegény nevében beszélő vőfély, jobbra a meglepett család, a pipázó családfővel és hátul a megilletődött menyasszonnyal. Jeleneteinek életszerűségét kiváló modelljei adták. Amikor Hét című folyóirat riportere meglátogatta a festőt műtermében, így írt a képeken ábrázolt alakokról: “Bihari Sándor modelljei jóképű, jellemzetes fejű parasztemberek, a kiket jelenleg Budapest környék falvai liferálnak neki s ha valami női gömbölyüség kerül műtermébe, ez bizonyosan valami tenyeres-talpas leányzó, vagy menyecske és sem in natura, sem a piktúrában nem emlékeztet a pogány istennőkre.” Alakjainak viselete, tárgyi környezete ezúttal is aprólékosan, szeretetteljes figyelemmel megfestett, ami Bihari legjobb realista népéletképeivel állítja egysorba a Leánykérést.

Révész Emese