484. Vaszary János (Kaposvár, 1867 - Budapest, 1939)

Nő kertben, 1930 körül

olaj, karton

51,5*67 cm

j.b.l.: Vaszary J.

A parkban vagy kertben megjelenő, magányos vagy többed magával ábrázolt nőalak motívuma, örökzöld témaként bukkant fel Vaszary festészetének, szinte minden korszakában. Ez a nagyközönség által oly kedvelt jelenet, gyönyörű színpompás sorozatokban, szebbnél szebb variációkban tobzódva, szinte kimeríthetetlen kompozíciós tartalékokkal rendelkező témaként öltött formát a mester ecsetje nyomán, az évtizedek során újra és újra. A sorozat legismertebb darabja a Parkban vagy Kertben című 1928-ban született festmény (MNG), melynek a Fővárosi Képtár általi pár évvel későbbi megvásárlása hozta meg a sikerrel vegyes ismertséget. A nézőnek hátulnézetben ábrázolt, kerti székekben és nyugágyban pihenve beszélgető nőalakok csoportképe, olyan sikeres kompozíciónak bizonyult, hogy Vaszarynak is több alkalommal meg kellett festenie a prototípus variációit. Ezek azonban sosem szolgai másolatok voltak, hanem mindig az alaptéma többé-kevésbé eltérő verziói. Kárpáti Aurél így írt erről Vaszary-monográfiájában: “Arra, hogy miképp alakítja át Vaszary a maga sajátos festői látományává a valóságot, talán legjobb példa a Parkban. Kevesebb szóval ennél többet mondani majdnem lehetetlen. Az odavetett ecsetvonásokkal rajzolt, színes kerti székek, a bennük ülő nőalakok sziluettje, az egyetlen világoszöld folttá simított üde gyepszőnyeg, a föléje boruló lombok sötét kontrasztja, a kígyózó fák lilás törzse s a hátul megvillanó ég mélykékje: mind csupa dekoratív jelzés. Az egész mégsem puszta dekoráció. Ellenkezőleg, teljes és tökéletes illúziója az élő valóságnak. Csak a legnagyobb japán mesterek tudtak ilyen raffináltan egyszerűek, ennyire zseniálisan sűrítettek, egyszerre tudatos és spontán kifejezőerejűek lenni.”
A három vagy négy nő együttesét ábrázoló Parkban-variációk mellett azonban, attól teljes mértékben függetlenül is született egy sor témában hasonló, de kompozicióban, hangvételben és az alkalmazott színharmóniákban is gyökeresen eltérő festmény. Ezek közé tartozik a most aukcióra kerülő Nő kertben is, mely az egyik leggyönyörűbb, ami valaha kikerült Vaszary ecsetje alól. A műalkotásra Kárpáti minden fentebb idézett sora és gondolata igaz, kiegészítve azzal, hogy a képen egymást metsző, függőlegesen és haránt suhintott festékpászmák, olyan erőteljes festői energiákkal telítik a képet, mely a Parkbanra nem jellemző. A rózsaszínek, lilák, kékek és zöldek rengetegféle, de harmonikusan egybecsendülő árnyalata, tisztán és keveretlenül találkozik a vásznon, olyan színörömöt okozva, mely az egyik legfőbb vonzerejét jelenti Vaszary festészetének. Egy pompás brüsszeli rámában ez a festmény méltán képviselhetné a mester utolsó korszakát, bárhol a világ bármely kiállításán, mely a két háború közötti modern európai festészet bemutatására vállalkozik.
A Nő kertben színhelye a festő tatai villájának a kertje. A villaépület, – mely évente tavasztól őszig szolgált a Vaszary-házaspár lakhelyéül – Thoroczkai Wigand Ede tervei szerint épült 1911-ben. A mester felesége Rosenbach Mária így írt erről visszaemlékezéseiben: “Néhány évvel később megvásároltunk egy üres telket, és arra építettük a jelenleg is birtokunkban lévő villát, mely egészségi szempontból a körülötte befásított területtel együtt kifogástalan üdülőhely... A nyarat ezután is mindig Tóvároson töltöttük, s ha házunk sok lépcsőjével, zegzugos fülkéivel nem is éppen kedvemre való, a remek árnyékos kert, évről évre jobban termő gyümölcsösével mindenért kárpótol. Kora tavasszal a dongók, méhek zümmögését hallgatva, nyári napokon a pirosló málnát szedegetve, szinte vissza tudom álmodni a boldog gyermekkor hangulatát.” S ami a feleség számára a gyermekkor mesevilágának felidézésre szolgált, az Vaszarynak kifogyhatatlan festői alapanyagként, kiapadhatatlan inspirációs forrásnak bizonyult.

Rum Attila