150. Gauermann, Friedrich (Miesenbach, 1807 - Bécs, 1862)

Tájkép pásztorokkal, 1825 körül

olaj, vászon

64*89,5 cm

j.j.l.: Gauermann

Gauermann, Friedrich (Miesenbach, 1807 – Bécs, 1862)
Tájkép pásztorokkal, (Almabtrieb) 1825 körül
Olaj, vászon, 64 x 89,5 cm, jelezve jobbra lent: Gauermann

Proveniencia: Sotheby’s, London, 2002. 04. 09. no.8, ill. p.15.; 2002-től magyar magángyűjteményben

Az osztrák biedermeier festészet kiemelkedő mestere apjától a tájkép- és életképfestő Jacob Gauermanntól (1772-1843) már tizenévesen kezdte tanulni a mesterséget, aki korán fölfigyelt fia festői képességeire. Ennek köszönhetően már tizenhét évesen 1824-ben elkezdhette tanulmányait a bécsi akadémián Joseph Mössmer (1780-1845) irányítása mellett. Tanárának művészetétől erősebben hatottak rá tanuló társai, Friedrich Loos (1797-1890) és F.G. Waldmüller (1793-1865) a valós látványhoz, a természeti megfigyelésekhez szorosabban kötődő tájképfestészeti elképzelései. Ezt a hatást erősítették benne tanuló évei alatt az Alpok hegyei között tett tanulmányútjai Salzkammergut és Königsee Berchtesgaden környékén. A hegyvidéki táj látványa, az erősen párás, majd kristálytiszta levegő, a fények és a színek erős, időnként gyors változásai új festői problémák elé állították. Már akadémista korától önképző módszerekkel fejlesztette festői tudását. A bécsi császári gyűjteményekben és a müncheni képtárban tanulmányozta a 17. századi holland és flamand tájképfestészet mesterműveit. Elsősorban Nicolaes Pietersz Berchem (1620-1683), Paulus Potter (1625-1654), Jacob von Ruisdael (1628 / 1629-1682) és Philips Wouwerman (1619-1668) művészete volt rá nagy hatással. Ezek tapasztalataiból és a diáktársaival folytatott közös természet megfigyelések, a szabadban készített vázlatok százainak tanulságaiból alakította ki a harmincas évekre kiforrott sajátos festői stílusát.
Az ábrázolt témát a kép londoni kiállítása idején németül nevezték meg, és az Almabtrieb címmel illették. A festmény Gauermann kedvelt helyszínén, az Alpok hegyvidéki tájain honos szokást örökíti meg. A hegyvidéki állattartók minden évben az ősz beköszöntével az alpesi hegyi legelőkről a völgyekbe hajtják az állatokat, a tél közeledtével védett helyre viszik a jószágokat. Az Almabtrieb-nek, Alpabfahrten helyenként Alpabzüge-nek nevezett szarvasmarha terelés az egyik legnagyobb őszi ünnepnek számít az osztrák, német és svájci területen. Ilyenkor a gazdák átveszik állataikat a pásztoroktól, akik hónapokon át gondjukat viselték a hegyi legelőkön. Az állatokat fenyőgallyakból és alpesi virágokból font, úgynevezett Fuikl-el (tehénkoronával) és kolompokkal ékesítik már évszázadok óta. Itt a vonuló jószágokon főként kolompokat látunk, csak a középen álló bárány nyakában díszeleg egy virágkoszorú, amely az Almabtrieb-re utal. Némi ellentmondás, hogy a hegyre fölfelé látszik haladni a menet, ezért nem lehetetlen, hogy a szarvasmarha hajtás nyár eleji indulását, az Alpauffahrt-ot látjuk. A kompozíció elrendezése és a felületek festésmódja alapján a húszas évek közepére helyezzük a mű készülésének idejét. Ezekben az esztendőkben a hegyvidéki tájban megjelenített életképeinek elrendezése, az emberalakok és az állatok ábrázolásmódja még közelített apja festészetének világához. Statikusabb képszerkezet és atmoszférikus fény-árnyék jelenségek mellőzése jellemezte felfogásmódját. Ilyen karakterű műveit őrzi a bécsi Niederösterreichisches Landesmuseum (Pásztor jelenet, 1826,) és néhány magángyűjtemény (Tehenet fejő nő, 1823, o.-vászon, 25,2 x 33,3 cm, egykor J. Voight gyűjteményében; ) A klasszicizáló ideáltáj ábrázolástól elhatárolódva ebben az időben a hétköznapi élet eseményeit igyekezett tárgyilagos egyszerűséggel ábrázolni. Itt a napsütötte hegyvidék szereplőit lelkiismeretes formai narrációval vette leltárba. A kép központi figurái a gazdasszonyt üdvözlő – vagy éppen búcsúzó - pásztor alakjának leíró festésmódja ezt jól példázza.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évszázad restaurátori beavatkozásai nem a mai ízlésünk szerinti felületeket eredményeztek a képen, a sziklás táj felszíni formái, a növényzet, az állatok és az alakok traktálása Gauermann korai műveinek jellegzetes formaképzési módszereit szemléltetik.
Lengyel László


Irodalom:
Rupert Feuchtmüller, Friedrich Gauermann. 1807-1862. Tier- und Landschaftsmaler des österreichischen Biedermeier, Wien 1962,
Friedrich Gauermann 1807-1862, Ölzeichnungen und Zeichnungen, Ausst. Wien, Museum der Schönen Künste, 8. Mai - 8. Juni 1987,
Rupert Feuchtmüller: „Friedrich Gauermann 1807 - 1862”. Rosenheimer Verlag, Rosenheim, 1987,
Sabine Grabner, Romantik, Klassizismus, Biedermeier. Die Austrian Belvedere Gallery, Wien 1997,
Wolfgang Krug, Friedrich Gauermann 1807-1862, Wien 2001,