427. Rippl - Rónai József (Kaposvár, 1861 - Kaposvár, 1927)

Idős hölgy képmása, 1908

pasztell, papír

52*40 cm

j.j.k.: Rónai 08

Aukciók:
– Bizományi Áruház Vállalat 53. Képaukció, Budapest, 1980. december (kat. 228.)
– BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. 109. Festményaukció, 2002. június (kat. 72.)

Az idős hölgyet ábrázoló, kitűnő kvalitású festményt több mint kilenc évtizeden át birtokló családi hagyomány szerint, egykor jánoshalmi Nemes Marcell (1866-1930) rendelte meg Rippl-Rónai Józseftől. Nemes, aki a huszadik század első felének egyik legkiemelkedőbb hazai műgyűjtője volt, kávéházi énekesként, portrérajzolóként és szénkereskedőként kezdte pályafutását. A művészi ambíciókat is ápoló self made man az 1900-as évek elején kezdett érdeklődni a képzőművészetek iránt és anyagi erősödésével párhuzamosan, rohamos gyűjtői tevékenységbe kezdett.
Nemes 1910 körül már a világ akkori legnagyobb El Greco-gyűjteményének tulajdonosa volt, melynek 1911-es müncheni bemutatója komoly hatással bírt a német Der Blaue Reiter művészcsoport expresszionistáira is. A budapesti Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott klasszikus remekművek és a Kecskeméti Képtár megalapozását jelentő nyolcvan magyar festmény hathatós segítségével, a gyűjtő régi vágya is teljesülhetett, mikor 1908-ban előbb királyi tanácsosi címet nyert az uralkodó Ferenc Józseftől, majd két évvel később „Jánoshalmi” előnévvel nemesi címet kapott, a kulturális téren tanusított áldozatkészsége elismeréseként. A Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, Petrovics Elek így emlékezett a Rippl-Rónai és Nemes baráti kapcsolatára: „Pályafutása kezdetén óvatos üzletemberek módjára, az átlagos polgári ízlést tartotta szem előtt. Korának modern művészete iránt nem igen mutatott érdeklődést. Közel a 40-hez azonban csodálatos változáson ment át. Mi okozta ezt a változást? Az bizonyos, hogy Nemesben a művészet szeretetének és megértésének igen nagy képessége szunnyadt, de jönnie kellett valaminek vagy valakinek, hogy eleven energiává változtassa át az ő lappangó tehetségét. Ez a csodatevő, bűvös erő – amennyire én láttam – Rippl-Rónai József művészete volt. Az ő nagy szuggesztív erejű művészetén kapott lángra Nemes Marcell gyúlékony fantáziája és a vele és művészetével való érintkezésben nyílt meg számára a modern művészet szépsége. Megtudtuk róla, hogy Rippl-Rónai új barátja és amatőrje, aki máris egy sor képet vásárolt tőle és akinek az a vágya, hogy Rippl-Rónai-szobát rendezzen be lakásán. Rippl-Rónaitól nem egyetlen szobára, hanem egész lakásra való képet vásárolt össze. Ő maradt mindvégig kedvence a magyar festők között. Magyar gyűjteményének gerince és főérdekessége ennek a kitűnő művésznek képeiből került ki.”
Nemes Marcell magyar gyűjteményének legjavát tehát Rippl-Rónai József művei alkották, akinek közel negyven alkotását birtokolta már 1911-ben. Baráti kapcsolatuk pár évvel korábban, úgy 1905 körül kezdődhetett, mivel 1907 decemberében a gyűjtő már közvetlen hangvételű levelezőlapon tájékoztatta a festőt, hogy végre eljutott „az igaz művészet városába”, Párizsba. A lornyonos idős hölgyet ábrázoló képmás modellje, Nemes fiatalon elhunyt feleségének egyik felmenője, Steiner Dédi volt. A portréról a nemrég elhunyt kitűnő művészettörténész, Bernáth Marili írt lényeglátó tanulmányt, melyben kifejtette, hogy Rippl-Rónai azért fordult olyan előszeretettel és szívesen idős emberek megörökítése felé, mert első, igazán nagy művészi sikerét az 1894-ben Párizsban bemutatott Öreganyám című képével aratta. Emellett a művészt mély és őszinte kapcsolat fűzte nagyanyjához és édesanyjához is, így a téma számára, úgymond egészen familiáris volt. A párizsi siker „volt tehát az az útravaló, amelyet Rónai magával vihetett és megerősíthette azt a meggyőződését, hogy a művészi kifejezés ereje minősíti a képet, nem a téma tetszetőssége.” – fogalmazta meg Marili összegzésül.
Rónai portréja a művész két jól elhatárolható időszakának, az úgynevezett enteriőr- és az úgynevezett kukoricás-korszakának határán született. Mivel a portré műfaja nem volt igazán alkalmas az apró színfoltokból kompozícióvá fejlesztett kukoricás stílushoz, ezért Rónai a képmások festésénél inkább a nagyobb, összefüggő, de rendkívül gondosan megválasztott, puha és bársonyos hatású színfoltokkal dolgozott. Az Idős hölgy képmása a fekete ruha és kalap, valamint a lilás és türkizes háttér együttesével, az 1908 körül még élő, de már nosztalgikus felhangokkal rendelkező szecessziós stílus múltba tekintő, összegző emlék-képeként jelenik meg.

Rum Attila