426. Kacziány Aladár (Cserhátsurány, 1887 - Budapest, 1978)

Jézus és Nikodemus, 1938

olaj, vászon

116*150 cm

j.j.l.: Kacziány Aladár 1938

„Az 1937-ben alkotta Aladár egyik legjelentősebb művét, a ,,Jézus és Nikodémust”. (181. kép)
Férjem hetenként eljárt dr. Kepes Ferenc előadásaira, aki Schmitt Jenő Henriknek a tudományos megismerésről szóló tanait ismertette. Az ember legégetőbb kérdéseire vártak feleletet a kör tagjai, a szellemi, lelki újjászületésre vágyók. Nikodémus is a végső kérdések megoldását kereste, mikor belső indítását követve nem nyíltan ugyan, hanem titkon, éjnek idején felkereste Jézust. (János evangéliuma 3. fejezet 1-21. vers.) Aladár képének színtere Jézus Jeruzsálemi lakhelyének fallal kerített udvara. Bal oldalt fügefa áll, szép lombú bogos ágait Jézus és Nikodémus fölé terjeszti. A falon túl az elpihent város látszik a gyöngyfényű csillagokkal beszórt hűvös keleti ég alatt. A kép a megfestett mozzanat mellett az előzetes cselekményre is utal: Nikodémus jövet, a lámpását a fügefa tövéhez helyezte. A kékes éjszaka s a lámpásnak a kövezetre vetülő meleg fénye megkapó ellentét. Különben az egész kompozíció ellentétekre épül, ezek nem csak világítási, színbeli, vonalbeli, hanem szellemi, lelki ellentétek is. Világítás szempontjából a kép az egyik átló irányában feleződik: a sötét jobboldalon előrehajolva ül a profilban látszó Nikodémus, baloldalt az éjszaka sejtelmes derengésében, frontális helyzetben ül Jézus. Kettejük között folyik a János evangéliumából ismert párbeszéd: ,,...Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába”… Nikodémus, bal kezével a kőpadra támaszkodva Krisztus felé fordul. Jellegzetes arca elárulja, hogy egész lelke az emberi üdvözülés titkának megértésén csüng. - ,,Miképpen lehetséges mindez?” – kérdezte imént. Alakjának hajlásai mind megannyi kérdőjel, s a kép mértani középpontjában, a Mester fehér ruhájára rajzolódó jobb keze ujjainak kifejező mozdulatával a megtestesült lüktető kérdés. Jézus puszta lénye is felelet. Mindjárt megszólal. A pillanatnyi lélekjárta csendben találkozik az isteni és az emberi. A Megváltó a falkerítés párkányára s az alatta lévő kőpadra terített, földig omló, sötét violaszínű köpenyen ült az egy darabban szőtt köpenyen, melyre majd sorsot vetnek. Nikodémus fejkendője szürkészöld, a Mester ruhája a csillagfényes éjszakában fehéren foszforeszkál. Jézus tartása nyugodt, Nikodémus nyugtalanságával – nemes emberi nyugtalanságával – ellentétben. Az Üdvözítő két lábfejét egymás mellé helyezte, két karja pedig széttárva a kőfal párkányán nyugszik. Alakjában fölsejlik a kereszt Nikodémus irányába, de azon túl, a távolba néző szemének elmélyült tekintete a gondolkodók tekintete. Figyelő arcán, komoly, magasztos homlokán szellem ragyog: csendes nagyság, az Istenfiúság tudata, az örök élet titka. (179., 180., 181. képek)
A képet 1938-ban a Szt. István király halálának kilencszázéves évfordulója alkalmából rendezett kiállításon mutatta be először Aladár a Műcsarnokban. A katalógus reprodukálta. A díszterem főfalán, a belépővel szemben függő kép megfogott minden tekintetet. Nagyon hatásos a külső-belső ellentétre épült kompozíció erős dinamizmusa, varázsos éjszakai hangulata és mélyről fakadó költőisége. A Szent István évben nagy volt Budapesten az idegenforgalom, a festményt igen sokan látták és megszerették. 129
A kiállítás leszerelése után egyszer otthonról csaknem elrabolták. Egy nap ismeretlen egyén csöngetett be hozzánk. Házvezetőnőnk, az áldott emlékű ,,Hangyóka” volt csak a lakásban. Az illető (utólag kiderült, hogy műgyűjtő) a ,,Jézus és Nikodémus” című képet kívánta látni. Jelentéktelen összegért, mely a modell és a keret költségeit sem fedezte volna, azonnal el akarta vinni, az autó lenn várt. ,,Hangyóka” a sarkára állt és erélyesen kijelentette, hogy ,,a tanár úr engedélye nélkül semmit ki nem ad.” A képet 1942-ben dr. Eszterházy Pál herceg vásárolta meg. Előzetesen eljött titkárával, érdeklődve megnézte képeinket, többről jegyzetet is készített. Közvetlen és kedves volt. Pár nap múlva közölte, hogy a ,,Jézus és Nikodémus” mellett döntött. Két markos vadász, a Krisztus monogrammal díszített keretbe foglalt, és gondosan betakart képet felvitte a Tárnok-utcai palotába. Szomorú szívvel néztem utána.
Mindig megvisel, ha egy-egy képtől meg kell válnom. A vár bombázásakor, 1944/45-ben számos Eszterházy műkinccsel együtt elpusztult. Aladár azonban a meglévő gondos tanulmányok alapján még háromszor megfestette.”