559. Bernáth Aurél (Marcali, 1895 - Budapest, 1982)

Vörös ruhás nő (Szabó Éva képmása), Budapest 1940 január

pasztell, karton

83*65 cm

j.j.f.: B. A. (ligatúrás), életműkatalógus szám: 1940/1.

életműkatalógus szám: 1940/1.
származás: előbb dr. Kende László, majd Seres Béla tulajdonában
kiállítás:
– Bernáth Aurél ujabb képeinek és Rippl-Rónai József (1861–1927) válogatott műveinek kiállítása, Budapest, Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (volt Ernst Múzeum), 1942. január 18 – február 2. (kat. 44.)

Bernáth Aurél most aukcióra kerülő, gyönyörű női képmásának a hátoldalán a “Felesége portréja” felirat található, az egykori Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának etikettjén. A mű azonban nem Pártos Alice reumatológus orvost, a művész feleségét ábrázolja. A modell meghatározása, érdekes módon mégis Pártos közreműködésével vált valóra. Bár a művész felesége 1966-ban elhunyt, de az általa vezetett Bernáth-életmű katalógus felbecsülhetetlen segítséget nyújt a festő műveinek azonosításában és történetük feltárásában. A párját ritkító alaposságú életmű katalógusban, évenkénti bontásban szerepel a művek címe, technikája, ki kapta vagy vásárolta meg mennyiért, valamint alkalomadtán, hogy hol szerepelt reprodukálva avagy kiállítva. A Vörös ruhás nő nem volt teljesen ismeretlen a kutatás számára, mivel múzeumi kartonja tartalmazza a pasztell gyenge minőségű fekete-fehér fotóját, a kép alapadatait, valamint azt, hogy az egykori Qualitas Galéria egyik szemléjén bukkant fel, amelynek során a Magyar Nemzeti Galéria úgynevezett védettség alá helyezte a művet. A kartonon is a hibás “Felesége portréja” cím szerepel.
Mivel a képet Bernáth évszámmal nem látta el, így először stílusa alapján kellett megkísérelni a születési idejének meghatározását. Eszerint a portré nagyjából 1935 és 1942 között kellett, hogy létrejöjjön, így az életműkatalógusban ezeket az éveket volt érdemes alaposan átfésülni a nyomozás kezdetekor. Minden művésznek megvan a sajátos címadási metódusa, melynek ismeretében valószínűsíthető, hogy egy-egy adott képnél, jellegzetes témánál feltehetően milyen elnevezést használhatott. Ebben az esetben az Ülő nő; Nő karosszékben; Ablaknál; Arckép; Széken ülő nő, vagy esetleg a Merengő címek jöhettek szóba, de ezekre nem volt megfelelő találat. A kép legdominánsabb motívuma, Bernáth minden festői tudását a legmagasabb szinten közvetítő eleme az ábrázolt modell ruhája. Egészen lenyűgöző, ahogy a vörösek, rózsaszínek és lilák színpompás árnyalatainak összhangjából kibontakozik a női viselet és ahogy ezek a delikát színek egybecsendülnek a háttér gazdagon burjánzó kékjeivel és barnáival. Így érdemes volt rákeresni a “vörös ruhára” is, hátha. És valóban, a gyanítható címvariánsok közül erre három példa is akadt az életmű katalógusban; egy olaj és egy pasztell 1935-ből és szintén egy pasztell 1940-ből. Mivel a két régebbi és ismert alkotás Liebermann Lucy gyermekpszichológust ábrázolja, így maradt az 1940-es kép, melynek adatai között szerepel, hogy a mű pasztell technikával készült, az adott évben ez volt az első lajstromba vett kép, tulajdonosként először dr. Kende László, majd Seres Béla neve lett feltüntetve, valamint hogy 800 pengő ellenértékeként, a korszakban elterjedt szóhasználat szerint úgynevezett ellenszámlaként, tehát valamilyen szolgáltatás fejében, csereként került a művésztől új tulajdonosához. De ami a legfontosabb, hogy a “Vörös ruhás nő” cím előtt szerepelt egy név is, mégpedig Szabó Éváé. A művész lányával, Marilivel folytatott beszélgetések során, az évek alatt tételesen végigvettük, hogy édesapja melyik képéről tudott még további, az életműkatalógust bővítő információkat. Ezek során, kérdésemre, hogy ki volt Szabó Éva, Marili egykor azt válaszolta, hogy a kép modellje textiltervező volt. Ezt az információt pedig én feljegyeztem, de a témában akkor nem kutattam tovább. Most viszont az internet segítségével szinte pillanatok alatt sikerült bizonyítanom, hogy a Vörös ruhás nő egykori modellje melyik Szabó Éva volt a sok közül.
P. Szabó Éva (1910-1997) előbb Csabai-Ékes Lajosnál, azután Bortnyik Sándor “Műhely”-ében tanult, majd Münchenben és Berlinben képezte tovább magát, a szövés és a nyomott textiltervezés művészeti ágán. Mielőtt végleg hazatért, a bécsi Wiener Werkstätténél dolgozott. Szabó Éva a két világháború közötti hazai textilművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője volt, aki a korszak legjobb építészeivel, - Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Molnár Farkas, Vágó József – együttműködve, azok modern épületeinek belső tereibe készített kézzel szövött, vagy nyomott textileket. Az 1930-as években a budapesti Kossuth Lajos utcában saját üzletet nyitott, ahol egyedi megrendelésű lakástextileket (bútorszövetek, nyomott függönyök és dekoratív kárpitok) alkotott. Stílusával a mértani mintás és stilizált figurális díszítésű hazai art decot képviselte. Kozma Lajos és Kaesz Gyula két háború közötti legszebb bútorainak java, Szabó Éva textilművészetét dícséri. A művésznő számos díj és elismerés birtokosaként, 1937-ben a Párizsi Világkiállításon arany- és ezüstérmet is nyert. Művei köz- és magángyűjtemények féltve őrzött kincsei. Bernáth a művésznőt híréhez és művészi rangjához igazán méltó, csodálatosan szép portrén örökítette meg az utókor számára.
Rum Attila